Földrengés Lisszabonban

Az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés nagyban meghatározza a mai képét a városnak. A rengés, az utána következő tsunami és tűzvészek csaknem az egész várost elpusztították. Képzeljünk el egy mélyen hívő társadalmat November 1.-én mindenszentek napján 1755-ben. Az emberek az elhunyt hozzátartozóikat látogatják a temetőkben majd a templomokba tartanak imádkozni. És akkor 9 óra 40 perckor olyan erővel remeg meg a föld amilyet előtte előtte még senki sem tapasztalt. Lisszabonban akkoriban nem volt ismeretlen fogalom a földrengés, 1724-ben, és 1750-ben is történt egy-egy, azonban az erősségük messze elmaradt az 1755-östől. Az elmúlt 100 évben világszerte dokumentált legerősebb földrengések - link - 8.6-tól 9.6-ös erősségig terjedtek. A lisszaboni a becslések szerint 8.5 és 9.0 között lehetett.

Korabeli Illusztráció

Visszatérve a mondottakhoz, az emberek többsége a templomokban imádkozik, sokuknak esélyük sincs a túlélésre. Mivel már akkor is szokás volt gyertyát gyújtani mindenszentek napján, ezért a rengések után szinte egyből kitör a tűzvész. A túlélók a Baixa nevű városrészre menekülnek a mai Praça do Comércio közelébe a Tejo folyó partjára.

Praça do Comércio manapság

Velük a rengések után negyven perccel jelentkező tsunami fog végezni. Mit is gondolhatott a kor embere egy ilyen katasztrófa után amire a józan ész nem tudott magyarázattal szolgálni? Földrengés, tűzvész, tsunami. Egy kereszténységre épülő társadalom könnyen párhuzamot találhatott a bibliai Szodoma és Gomora történetével. Lisszabon egy híresen gazdag város volt, és a spanyolokhoz hasonlóan a portugálok is "tűzzel és vassal" terjesztették a kereszténységet a gyarmati birodalomban. Egy kis önvizsgálat után a túlélők könnyen találhattak indokot Istennek a város elpusztítására. Erre a teóriára csak rásegít, hogy az egész városból két negyed marad viszonylag sértetlen: Alfama és Moraria. Ez a két negyed a muszlimok, zsidók, és a társadalom peremén élők lakhelye. A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra, sok szemtanú beszámolója jelent meg az újságokban. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. Voltaire egy versében elismerte a gonosz létezését, az embert pedig gyengének és boldogtalan sorsra ítéltnek nevezte.

A földrengés után azonnal I. József király főminisztere, Marques de Pombal vette kezébe a város újjáépítésének irányítását. Pombal első intézkedése ez volt: "Temessék el a holtakat és adjanak enni az élőknek”. A város újjáépítése azonban már egy másik történet.